A gyerekeknek menyország (?), a szülőknek POKOL!

Waldorf Pokol

Szívhez szóló üzenet egy édesanyának

2019. május 17. - Waldorfpokol

Álljon itt egy példa a magasabb spirituális szintű Waldorf-pedagógia megvalósulásáról a kecskeméti Waldorf-iskolában. A neveket és azok kezdőbetűit is megváltoztattam, mert nem az a lényeg, hogy kik írták le az idézett sorokat, hanem az, hogy a pedagógusok így oldják meg a gyerekekkel kapcsolatos problémáikat. Ha valaki esetleg tudja, hogy Rudolf Steiner melyik művében írta le ezeket a módszereket, kérem idézze kommentben. 

Még az is lehet, hogy K. nem éppen egy angyal, de ez az "összefogás" azért mégiscsak riasztó. Az biztos, hogy ha én szülőként kaptam volna egy ilyen szívhez szóló szép üzeneteket, akkor visítva menekültem volna ebből az iskolából...

Kedves C.!

Osztályunk harmonikus és hatékony tanítási éveinek érdekében az alábbi „kéréssel” fordulunk hozzád:

Mint az az elmúlt tanév során mindannyiunk (szülők, diákok, tanítók) számára is világossá vált: sajnos fiad, K. a támogató környezet ellenére sem tudott beilleszkedni az osztályközösségbe.  Zavaró magatartásával, a többi gyereket sokszor súlyosan sértő viselkedésével elérte azt, hogy az osztály kirekesztette őt. Ez pedig nyilvánvalóan senkinek sem jó így!

Legnagyobb problémát abban látjuk, hogy nincs megfelelő együttműködés, nem látjuk az osztálytanítónk, V. által K-ba fektetett rengeteg – a legtöbb esetben a többi gyermekre, magára a teljes osztályra fordítandó - energia eredményét, mivel az nem egy befogadással találkozik, hanem ellenállással. Ez pedig eddigi türelmünknek és reményünknek, hogy alakítható, fejleszthető a Waldorf pedagógiával fiad, végképp véget vetett. Bizonyára ismered a mondást: „Ha a kacsa nem tud úszni, nem a tóval van a gond.” Itt még azt sem látjuk, hogy a kacsa hagyná magát megtanítani úszni, vagy akinek meg kellett volna tanítania eredendően, mindezt tudomásul venné, és ezt belátva a kacsa úszásával lenne elfoglalva, nem pedig a tó hibáinak felsorakoztatásával…

Ezért arra kérünk, hagyjátok az osztályunkat a maga ütemében, zavartalanul fejlődni és találjátok meg K. és magatok számára azt az utat, mely a legjobb lesz nektek.

Ezt a kérésünket vedd útra terelésnek és reméljük mielőbb, békében, a jó szándékot szem előtt tartva sikerül rendezni K. sorsát, további tanulását, nevelését illetően.

És bízunk benne, hogy felelősségteljes szülőként gondolkodva szembe tudsz nézni a valósággal, és ezzel a nyitottsággal végre sikerül a legjobbat megtalálni K-nak.

Mi mindannyian ezt kívánjuk Nektek!

Az alábbiakban olvashatod még az osztályunkból olyan szülők ezzel kapcsolatos meglátását, akik – hogy pontosabb képet kapj gyermeked közösségre gyakorolt hatásáról – röviden összefoglalták neked személyes véleményüket:

„Mi azért jöttünk a Waldorfba, hogy M. egy nyugodt, meghitt, családi környezetben tanulhasson. Ennek ellenére nap, mint nap azzal jött haza az iskolából, hogy őt nagyon zavarja K. viselkedése, modora, csúnya beszéde, tiszteletlensége. Órákba telt, míg a hazahozott feszültség oldódott benne, hiszen azok a szituációk, amiket kénytelen volt végig nézni, felzaklatták. V. nem tud a többi gyerekre annyi figyelmet, energiát szentelni, amennyit a gyerekek szeretnének, mert egyik szemét mindig K-n kell tartania, folyamatosan fegyelmeznie kell. Azt gondolom, hogy ez nem fair a szülőkkel és főleg a gyerekekkel szemben sem, hogy mi is rááldozzuk az anyagiakat és tevőlegesen is sokszor részt vállalunk a Waldorf életében, de sokkal kevesebbet tudunk kapni érte, ha a pedagógusok energiáik nagy részét elveszi a fiatok. Mivel többször voltam az iskolában hospitálni, így elmondhatom azt a tapasztalatomat is, hogy míg más problémás gyerekek az év eleji viselkedésükhöz képest óriásit változtak pozitív irányba, addig nálatok ez sajnos nem mondható el. Nem tudom, hogy ebben csak a betegsége vagy a ti szülői hozzáállásotok is szerepet játszik, hiszen többször úgy nyilvánultál meg, hogy az nem volt egy Waldorf-barát viselkedés. A közönség előtti szereplések, évzáró és még sorolhatnám a példákat arra, hogy mennyire nem fogékony K a Waldorf szellemiségre, őt ez nem érinti meg, jót röhög rajta. Ezzel sajnos nagyon zavarja a többieket és az arra fogékonyabbakat magával is rántja. A szülők nagyon türelmesen és toleránsan vártak és reménykedtek, hogy jobbra fordul a helyzet, pozitív irányba változik a viselkedése K-nak. Sajnos ez nem így lett és most már ki kell állnunk a saját gyermekeinkért. Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, nem szeretnénk, ha a továbbiakban ebbe a közösségbe járna K. Minden jót és sok szerencsét kívánunk Nektek utatok megtalálásához.”

V.M. szülei

„Mi, amikor bent voltunk a tanév elején hospitálni az iskolában meglepődtünk azon a viselkedésen, amit a K produkált. Provokatív, szemtelen volt és elvonta a többiek figyelmét a tanításról. Úgy vettük észre hatalma van a befolyásolható gyerekek felett, és ezzel vissza is élt. Zavarta az óra menetét, kizökkentette mind a V-t, mind a társait a sokszor nem oda illő megjegyzéseivel. Amikor az év vége felé lehetőségünk volt belelátni az osztály életébe, sajnos hasonló dolgokat tapasztaltunk, tehát az év folyamán nem hatott rá a Waldorf pedagógia. A V-t nagyon lefoglalta, holott rajta kívül még 18-an voltak az osztályban, akik szintén igényelték volna a figyelmet.  Az S-t szerettük volna olyan iskolába íratni, pénzt és időt nem kímélve, ahol nyugodt körülmények között tud tanulni és nem feszültségben telnek az iskolás napjai. Ez az elmúlt 1 évben nem valósult meg, főleg a K miatt. Kérjük a szülőket, hogy a közösség érdekében vigyék el fiukat egy másik intézménybe.”

U.S. szülei

„A tanév során többször említette a gyermekünk, hogy K nagyon zavarta a közösséget, nem lehetett tőle normálisan figyelni. Nem csinálja azt, amit a többiek, állandóan fegyelmezni kell. Sajnos ez nem egyszeri alkalom volt, hanem az év során többször is panaszkodott erre a gyermekünk. Azt is elmondta, hogy V. legtöbbször K. fegyelmezésével van elfoglalva, és a reakciója K. viselkedésére sokszor megrémíti őt. Sokszor félbe kell szakítani egy-egy tevékenységet és ezért lassan haladnak. A nyílt napokon mi is tapasztaltuk a férjemmel, hogy K. fegyelmezése nem csak V-t, hanem Q-t is szinte teljesen lefoglalja, a gyerekeket pedig nagyon frusztrálja. Azt láttuk, hogy K. jelenléte miatt sokkal kevesebb figyelem és odafigyelés jut az osztály többi tagjára és ez elfogadhatatlan.

Arra kérjük K. szüleit, hogy az osztályközösségre való tekintettel vigyék el a fiukat 2017 szeptembertől egy másik közösségbe.”

B.I. szülei

„K. egy nagyon okos és értelmes gyermek. Rendelkezik egy olyan manipulatív képességgel, amivel az ő korában csak nagyon kevesen. Hogy ez a képessége vele született-e, vagy a z otthoni háttér miatt fejlesztette ki, nem tudom. A lényeg az, hogy ezzel a képességével befolyásolja és "állítja" maga mellé a gyerekeket, hogy a figyelmet magára vonó akcióiban ne egyedül legyen benne. L. volt az első az osztályban, akit állandóan húzott magával, vagy cukkolt, hergelt. L-nek jó néhány hónapba telt, amíg rájött, hogy ez neki egyáltalán nem jó. Mi N-nel első perctől kezdve minden nap kértük a Teremtő segítségét, hogy K. tudjon jó irányba változni, érezze meg a felé irányuló segítő szándékot. Ill. igyekeztünk L-t segíteni abban, hogy megtanuljon nem foglalkozni az ilyen provokálással, hiszen bármerre van/kerül majd, az őt körülvevő közösségben mindenhol lesz majd olyan személy, akit esetleg nem szívesen lát. Ettől még a többiekkel jól érezheti magát. L. K. iránti érzései a második félév közepére teljesen negatív irányba csaptak át. Tehát mi szinte egész évben K-val kapcsolatban kellett, hogy ápolgassuk L. lelkét. Vagy azért, hogy a K. által tanúsított magatartás nem követendő példa, és ne akarjon hasonlítani a K-ra, vagy azért, mert már L. elfordult K-tól, így K a többieket igyekezett maga mellé állítani és őket is L. ellen fordítani. L. egy-két héttel ezelőtt ki is jelentette, hogy a fentiek miatt egyáltalán nem várja az iskolát. Ezek voltak a személyes "élmények".

Az osztály egészére gyakorolt negatív hatását azt hiszem mindannyian megtapasztaltuk hospitálások alkalmával, vagy az 1. osztályos napon. A gyermek viselkedésében nem a betegsége az alapvető probléma, hanem a családi háttér. A szülők nem tudják és nem is akarják megérteni, hogy egy sérült gyermekkel otthon rengeteget kell foglalkozni, oda kell figyelni rá. Ezt az odafigyelést, törődést nem lehet az iskolára hárítani. A Waldorf módszer nagyon nagy mértékben tud segíteni, de a családi harmóniát nem tudja pótolni. Az osztályban a többi 17-18 gyermek szülei is azért íratták Waldorf iskolába a gyermeküket, hogy ezt a segítő kezet megkapja a gyermekük, de ha V. energiájának nagy részét arra kell fordítania, hogy kivédje, hárítsa, kezelje ezeket a figyelem felhívó akciókat, mi marad a többi gyermeknek.

Nagyon sajnálom K-t, mint gyermeket, ugyanis az őt érő kellemetlenségek nagy része a szüleinek a témához való nem megfelelő hozzáállása miatt történik.”

T.L. szülei

„Kedves C.!

Szeretnénk leírni a megtapasztalásunkat az elmúlt egy évről Á. szemszögéből.

Á alapjában véve egy segítségre szoruló fiú. És ez miatt befolyásolható. Természetesen megfogadjuk a pedagógiai tanácsokat, feladatokat és hordjuk terápiára. De úgy érezzük, K. természete negatív irányba mozdítja. Minden napi téma volt az iskolai napok után Á-nál, hogy mi történt K-val. Aminek sajnos sokszor Á. is részese, szereplője volt.

Akármennyire is vonzza K. természete Á-t, Á. mégis kimondta, hogy nem szereti őt. Mint egy ördögi kör, amiből jó lenne egy kiút.

Mi azért hoztuk Á-t a Waldorf intézménybe, mert egyetértünk a pedagógiával és igyekszünk a szerint élni, kicsit lelassítani a gyerekeket a mai rohanó világban. 

Az elmúlt egy évből leszűrve K-nak nem a Waldorf az útja. És ezt azért merjük így leírni, mert jó közösségben szeretnénk tudni Á-t, ahol egészségesen fejlődhet. Kirívó gyerekek persze mindenhol vannak. De van egy egészséges határ és úgy érezzük, hogy ez a határ elérkezett és a következő években nem akarunk együtt élni az elmúlt idő problémáival.

Kívánjuk, hogy találjatok K-nak megfelelő intézményt, ahol ő is egészségesen tud fejlődni.”

P.Á. szülei

 „-Zavaró, hogy K. sorozatos negatív viselkedése átragad a többi gyerekre. Beleértve a lányokat is.

Tapasztaltam, hogy beszélgetőkörben ő butaságot mondott, onnantól mindenkinek eszébe jutott újabb bugyutaság, amit meg kellett osztani a többiekkel.

-Lányom többször kérdezte már, hogy K. miért jár iskolába, ha állandóan a tanáriban van?

I.A. szülei

„Kedves C.!

Sajnálom, hogy egy rakoncátlan kiscsikó eltérít egy egész ménest.

Sajnálom, hogy a csikós emiatt az egész ménest visszafogja, pedig hosszú út áll előttük.

És sajnálom, hogy ez nem egy kedves mese.

A csikó a Tietek, így a felelősség is.

Remélem nem a csikós meg a lovasok lesznek a hibásak, amiért hagyták...

Kívánom, hogy hozzatok olyan kompromisszumot, amiben mindenki érdeke érvényre juthat. Mert a ménesnek haladni kell. És a kiscsikónak is szokni kell az istrángot.”

J.J. szülei

A fentebb leírtakkal és a felétek irányuló „kéréssel” mi is egyet értünk:

AP szülei

RP szülei

BO szülei

SF szülei

Nagy szeretettel és tisztelettel várjuk válaszod, véleményed, akár egy személyes beszélgetés alkalmával is.

A szülők nyilván saját jószántukból írták le a lenti sorokat, senki sem befolyásolta a véleményüket, senki sem panaszkodott nekik K. viselt dolgairól... Arról nem beszélve, hogy K. egy igazi zseni, hiszen hatéves kora ellenére és sérült gyermek létére nagyon okos, ravasz, manipulatív, és amúgy is röhög az egészen. A család meg... arról jobb nem is beszélni.... A pedagógus meg egy zseni, hogy egy hatéves gyerekkel nem bír el.

Mint Waldorf-szülő Kecskeméten készülj fel, ha a gyereked egy kicsit is problémás, ezt fogod kapni!

A bejegyzés trackback címe:

https://waldorfpokol.blog.hu/api/trackback/id/tr5714823626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.