Az eddigiek közül ez az index.hu-n megjelent cikk az, ami legjobban bemutatja az ellentét valós hátterét:

https://index.hu/belfold/2019/05/16/kecskemet_mihaly_kertje_waldorf_iskola_konfliktus/

Elég sok mindent vágott egymás fejéhez a két fél, de van két olyan részlet, amely igazolja a pedagógusok nem egészen egyenes szándékait:

A pedagógusok és az őket támogató szülők nyilvánvaló szándéka az egyesület megbuktatására és a vagyon kimentésére az általuk létrehozott alapítványba:

A következő részletből pedig egyértelműen kiderül, hogy a nagy dráma mögött, amellyel a pedagógusok el akarták takarni saját kevéssé egyenes szándékaikat, puszta számítás áll:

Így olvassa mindenki azokat a drámai újságcikkeket, amely a pedagógusok meghurcolását helyezi előtérbe, de egy szót sem ejt a tanárok hátsó szándékairól...

Az előző bejegyzésben említett eset elérte az Egyenlő Bánásmód Hatóság ingerküszöbét is, amely elmarasztalta az iskolát az üggyel kapcsolatban. Felemelő érzés ilyen iskolába járatni a gyereket. A dokumentum egyébként nyilvánosan elérhető a hatóság weboldalán:

https://www.egyenlobanasmod.hu/hu/jogeset/ebh352018

Akkor most következzen néhány szemelvény a hatóság határozatából. Mellesleg jegyzem meg, hogy egy 6 éves, első osztályos gyermekről van szó. Az eleje még egészen konszolidált:

Ez még rendben van. De nézzük tovább:

Jó, még talán ez is rendben van. Elfogadom, hogy a családi problémákat megsínylik a gyerekek és tulajdonképpen mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a családi viszonyok rendeződjenek.

Tessék? Az addig rendben van, hogy a Waldorf iskolákban nem veszik jó néven, ha a gyerek elektronikus eszközöket használ (bár ezt manapság már komoly kihívás elkerülni), de ez a minősítés azért durva a pedagógus részéről.

Aha, zsaroljuk meg a szülőket, majd akkor kibékülnek? Ahhoz pedig mi köze egy iskolának, hogy a szülő milyen módszerekkel kezelteti a gyermeke betegségét? Arról még nem hallottak, hogy ha egy szülő megtagadja az orvos által előírt kezelést, akkor minden felelősséget rá hárít az állam és akár börtönbe is kerülhet?

Jaj, de szép!

És akkor jöjjön a tökéletes szellemi idea megvalósulása:

Látszik, hogy a Waldorf-pedagógusok verseket írnak a gyerekeknek az évvégi bizonyítványhoz.

Ezután jön egy részletes elemzés arról, hogy megkérték a szülőket, hogy ne maradjon a gyermek napköziben, természetesen a saját érdekében!

(Bocs a helyesírási hibáért, ez sajnos így van fent a neten is)

No comment

No comment

No comment

Mekkora kamu! Hiszen ehhez senki sem ért, azt mondanak a pedagógusok, amit csak akarnak! És ezt a hatóság még hosszan sorolja az indoklásban, de végig az intézmény SZMSZ-ére hivatkozik.

A gyermeket a tanóráról több alkalommal kivitték

Itt ismét jön egy hosszabb értekezés arról, hogy gyermek vizsgálatakor adott szakértői vélemény szerint mit kellett volna tennie a pedagógusnak, és mit nem tett meg. 

 Ezek szerint az osztálytanító még azt sem volt képes vagy hajlandó követni, amit leírtak neki előre...

Mivel a gyermeket közben a szülei kiíratták az iskolából, így a történet okafogyottá vált. 

 Igazából még lehetne folytatni a történet ismertetését, és hangsúlyozom, hogy van jónéhány pont a dokumentumban, amelynél az iskolának adott igazat a hatóság, azonban a fenti sorok - és egyben maga a dokumentum is - igazolja, hogy az iskolában nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellene.

Az alábbi megjegyzést viszont az EBH részéről érzem problémásnak, még akkor is, ha egyébként az törvényes:

Végül is Magyarországon élünk, miért csodálkozzunk...

Álljon itt egy példa a magasabb spirituális szintű Waldorf-pedagógia megvalósulásáról a kecskeméti Waldorf-iskolában. A neveket és azok kezdőbetűit is megváltoztattam, mert nem az a lényeg, hogy kik írták le az idézett sorokat, hanem az, hogy a pedagógusok így oldják meg a gyerekekkel kapcsolatos problémáikat. Ha valaki esetleg tudja, hogy Rudolf Steiner melyik művében írta le ezeket a módszereket, kérem idézze kommentben. 

Még az is lehet, hogy K. nem éppen egy angyal, de ez az "összefogás" azért mégiscsak riasztó. Az biztos, hogy ha én szülőként kaptam volna egy ilyen szívhez szóló szép üzeneteket, akkor visítva menekültem volna ebből az iskolából...

Kedves C.!

Osztályunk harmonikus és hatékony tanítási éveinek érdekében az alábbi „kéréssel” fordulunk hozzád:

Mint az az elmúlt tanév során mindannyiunk (szülők, diákok, tanítók) számára is világossá vált: sajnos fiad, K. a támogató környezet ellenére sem tudott beilleszkedni az osztályközösségbe.  Zavaró magatartásával, a többi gyereket sokszor súlyosan sértő viselkedésével elérte azt, hogy az osztály kirekesztette őt. Ez pedig nyilvánvalóan senkinek sem jó így!

Legnagyobb problémát abban látjuk, hogy nincs megfelelő együttműködés, nem látjuk az osztálytanítónk, V. által K-ba fektetett rengeteg – a legtöbb esetben a többi gyermekre, magára a teljes osztályra fordítandó - energia eredményét, mivel az nem egy befogadással találkozik, hanem ellenállással. Ez pedig eddigi türelmünknek és reményünknek, hogy alakítható, fejleszthető a Waldorf pedagógiával fiad, végképp véget vetett. Bizonyára ismered a mondást: „Ha a kacsa nem tud úszni, nem a tóval van a gond.” Itt még azt sem látjuk, hogy a kacsa hagyná magát megtanítani úszni, vagy akinek meg kellett volna tanítania eredendően, mindezt tudomásul venné, és ezt belátva a kacsa úszásával lenne elfoglalva, nem pedig a tó hibáinak felsorakoztatásával…

Ezért arra kérünk, hagyjátok az osztályunkat a maga ütemében, zavartalanul fejlődni és találjátok meg K. és magatok számára azt az utat, mely a legjobb lesz nektek.

Ezt a kérésünket vedd útra terelésnek és reméljük mielőbb, békében, a jó szándékot szem előtt tartva sikerül rendezni K. sorsát, további tanulását, nevelését illetően.

És bízunk benne, hogy felelősségteljes szülőként gondolkodva szembe tudsz nézni a valósággal, és ezzel a nyitottsággal végre sikerül a legjobbat megtalálni K-nak.

Mi mindannyian ezt kívánjuk Nektek!

Az alábbiakban olvashatod még az osztályunkból olyan szülők ezzel kapcsolatos meglátását, akik – hogy pontosabb képet kapj gyermeked közösségre gyakorolt hatásáról – röviden összefoglalták neked személyes véleményüket:

„Mi azért jöttünk a Waldorfba, hogy M. egy nyugodt, meghitt, családi környezetben tanulhasson. Ennek ellenére nap, mint nap azzal jött haza az iskolából, hogy őt nagyon zavarja K. viselkedése, modora, csúnya beszéde, tiszteletlensége. Órákba telt, míg a hazahozott feszültség oldódott benne, hiszen azok a szituációk, amiket kénytelen volt végig nézni, felzaklatták. V. nem tud a többi gyerekre annyi figyelmet, energiát szentelni, amennyit a gyerekek szeretnének, mert egyik szemét mindig K-n kell tartania, folyamatosan fegyelmeznie kell. Azt gondolom, hogy ez nem fair a szülőkkel és főleg a gyerekekkel szemben sem, hogy mi is rááldozzuk az anyagiakat és tevőlegesen is sokszor részt vállalunk a Waldorf életében, de sokkal kevesebbet tudunk kapni érte, ha a pedagógusok energiáik nagy részét elveszi a fiatok. Mivel többször voltam az iskolában hospitálni, így elmondhatom azt a tapasztalatomat is, hogy míg más problémás gyerekek az év eleji viselkedésükhöz képest óriásit változtak pozitív irányba, addig nálatok ez sajnos nem mondható el. Nem tudom, hogy ebben csak a betegsége vagy a ti szülői hozzáállásotok is szerepet játszik, hiszen többször úgy nyilvánultál meg, hogy az nem volt egy Waldorf-barát viselkedés. A közönség előtti szereplések, évzáró és még sorolhatnám a példákat arra, hogy mennyire nem fogékony K a Waldorf szellemiségre, őt ez nem érinti meg, jót röhög rajta. Ezzel sajnos nagyon zavarja a többieket és az arra fogékonyabbakat magával is rántja. A szülők nagyon türelmesen és toleránsan vártak és reménykedtek, hogy jobbra fordul a helyzet, pozitív irányba változik a viselkedése K-nak. Sajnos ez nem így lett és most már ki kell állnunk a saját gyermekeinkért. Sajnálom, de azt kell, hogy mondjam, nem szeretnénk, ha a továbbiakban ebbe a közösségbe járna K. Minden jót és sok szerencsét kívánunk Nektek utatok megtalálásához.”

V.M. szülei

„Mi, amikor bent voltunk a tanév elején hospitálni az iskolában meglepődtünk azon a viselkedésen, amit a K produkált. Provokatív, szemtelen volt és elvonta a többiek figyelmét a tanításról. Úgy vettük észre hatalma van a befolyásolható gyerekek felett, és ezzel vissza is élt. Zavarta az óra menetét, kizökkentette mind a V-t, mind a társait a sokszor nem oda illő megjegyzéseivel. Amikor az év vége felé lehetőségünk volt belelátni az osztály életébe, sajnos hasonló dolgokat tapasztaltunk, tehát az év folyamán nem hatott rá a Waldorf pedagógia. A V-t nagyon lefoglalta, holott rajta kívül még 18-an voltak az osztályban, akik szintén igényelték volna a figyelmet.  Az S-t szerettük volna olyan iskolába íratni, pénzt és időt nem kímélve, ahol nyugodt körülmények között tud tanulni és nem feszültségben telnek az iskolás napjai. Ez az elmúlt 1 évben nem valósult meg, főleg a K miatt. Kérjük a szülőket, hogy a közösség érdekében vigyék el fiukat egy másik intézménybe.”

U.S. szülei

„A tanév során többször említette a gyermekünk, hogy K nagyon zavarta a közösséget, nem lehetett tőle normálisan figyelni. Nem csinálja azt, amit a többiek, állandóan fegyelmezni kell. Sajnos ez nem egyszeri alkalom volt, hanem az év során többször is panaszkodott erre a gyermekünk. Azt is elmondta, hogy V. legtöbbször K. fegyelmezésével van elfoglalva, és a reakciója K. viselkedésére sokszor megrémíti őt. Sokszor félbe kell szakítani egy-egy tevékenységet és ezért lassan haladnak. A nyílt napokon mi is tapasztaltuk a férjemmel, hogy K. fegyelmezése nem csak V-t, hanem Q-t is szinte teljesen lefoglalja, a gyerekeket pedig nagyon frusztrálja. Azt láttuk, hogy K. jelenléte miatt sokkal kevesebb figyelem és odafigyelés jut az osztály többi tagjára és ez elfogadhatatlan.

Arra kérjük K. szüleit, hogy az osztályközösségre való tekintettel vigyék el a fiukat 2017 szeptembertől egy másik közösségbe.”

B.I. szülei

„K. egy nagyon okos és értelmes gyermek. Rendelkezik egy olyan manipulatív képességgel, amivel az ő korában csak nagyon kevesen. Hogy ez a képessége vele született-e, vagy a z otthoni háttér miatt fejlesztette ki, nem tudom. A lényeg az, hogy ezzel a képességével befolyásolja és "állítja" maga mellé a gyerekeket, hogy a figyelmet magára vonó akcióiban ne egyedül legyen benne. L. volt az első az osztályban, akit állandóan húzott magával, vagy cukkolt, hergelt. L-nek jó néhány hónapba telt, amíg rájött, hogy ez neki egyáltalán nem jó. Mi N-nel első perctől kezdve minden nap kértük a Teremtő segítségét, hogy K. tudjon jó irányba változni, érezze meg a felé irányuló segítő szándékot. Ill. igyekeztünk L-t segíteni abban, hogy megtanuljon nem foglalkozni az ilyen provokálással, hiszen bármerre van/kerül majd, az őt körülvevő közösségben mindenhol lesz majd olyan személy, akit esetleg nem szívesen lát. Ettől még a többiekkel jól érezheti magát. L. K. iránti érzései a második félév közepére teljesen negatív irányba csaptak át. Tehát mi szinte egész évben K-val kapcsolatban kellett, hogy ápolgassuk L. lelkét. Vagy azért, hogy a K. által tanúsított magatartás nem követendő példa, és ne akarjon hasonlítani a K-ra, vagy azért, mert már L. elfordult K-tól, így K a többieket igyekezett maga mellé állítani és őket is L. ellen fordítani. L. egy-két héttel ezelőtt ki is jelentette, hogy a fentiek miatt egyáltalán nem várja az iskolát. Ezek voltak a személyes "élmények".

Az osztály egészére gyakorolt negatív hatását azt hiszem mindannyian megtapasztaltuk hospitálások alkalmával, vagy az 1. osztályos napon. A gyermek viselkedésében nem a betegsége az alapvető probléma, hanem a családi háttér. A szülők nem tudják és nem is akarják megérteni, hogy egy sérült gyermekkel otthon rengeteget kell foglalkozni, oda kell figyelni rá. Ezt az odafigyelést, törődést nem lehet az iskolára hárítani. A Waldorf módszer nagyon nagy mértékben tud segíteni, de a családi harmóniát nem tudja pótolni. Az osztályban a többi 17-18 gyermek szülei is azért íratták Waldorf iskolába a gyermeküket, hogy ezt a segítő kezet megkapja a gyermekük, de ha V. energiájának nagy részét arra kell fordítania, hogy kivédje, hárítsa, kezelje ezeket a figyelem felhívó akciókat, mi marad a többi gyermeknek.

Nagyon sajnálom K-t, mint gyermeket, ugyanis az őt érő kellemetlenségek nagy része a szüleinek a témához való nem megfelelő hozzáállása miatt történik.”

T.L. szülei

„Kedves C.!

Szeretnénk leírni a megtapasztalásunkat az elmúlt egy évről Á. szemszögéből.

Á alapjában véve egy segítségre szoruló fiú. És ez miatt befolyásolható. Természetesen megfogadjuk a pedagógiai tanácsokat, feladatokat és hordjuk terápiára. De úgy érezzük, K. természete negatív irányba mozdítja. Minden napi téma volt az iskolai napok után Á-nál, hogy mi történt K-val. Aminek sajnos sokszor Á. is részese, szereplője volt.

Akármennyire is vonzza K. természete Á-t, Á. mégis kimondta, hogy nem szereti őt. Mint egy ördögi kör, amiből jó lenne egy kiút.

Mi azért hoztuk Á-t a Waldorf intézménybe, mert egyetértünk a pedagógiával és igyekszünk a szerint élni, kicsit lelassítani a gyerekeket a mai rohanó világban. 

Az elmúlt egy évből leszűrve K-nak nem a Waldorf az útja. És ezt azért merjük így leírni, mert jó közösségben szeretnénk tudni Á-t, ahol egészségesen fejlődhet. Kirívó gyerekek persze mindenhol vannak. De van egy egészséges határ és úgy érezzük, hogy ez a határ elérkezett és a következő években nem akarunk együtt élni az elmúlt idő problémáival.

Kívánjuk, hogy találjatok K-nak megfelelő intézményt, ahol ő is egészségesen tud fejlődni.”

P.Á. szülei

 „-Zavaró, hogy K. sorozatos negatív viselkedése átragad a többi gyerekre. Beleértve a lányokat is.

Tapasztaltam, hogy beszélgetőkörben ő butaságot mondott, onnantól mindenkinek eszébe jutott újabb bugyutaság, amit meg kellett osztani a többiekkel.

-Lányom többször kérdezte már, hogy K. miért jár iskolába, ha állandóan a tanáriban van?

I.A. szülei

„Kedves C.!

Sajnálom, hogy egy rakoncátlan kiscsikó eltérít egy egész ménest.

Sajnálom, hogy a csikós emiatt az egész ménest visszafogja, pedig hosszú út áll előttük.

És sajnálom, hogy ez nem egy kedves mese.

A csikó a Tietek, így a felelősség is.

Remélem nem a csikós meg a lovasok lesznek a hibásak, amiért hagyták...

Kívánom, hogy hozzatok olyan kompromisszumot, amiben mindenki érdeke érvényre juthat. Mert a ménesnek haladni kell. És a kiscsikónak is szokni kell az istrángot.”

J.J. szülei

A fentebb leírtakkal és a felétek irányuló „kéréssel” mi is egyet értünk:

AP szülei

RP szülei

BO szülei

SF szülei

Nagy szeretettel és tisztelettel várjuk válaszod, véleményed, akár egy személyes beszélgetés alkalmával is.

A szülők nyilván saját jószántukból írták le a lenti sorokat, senki sem befolyásolta a véleményüket, senki sem panaszkodott nekik K. viselt dolgairól... Arról nem beszélve, hogy K. egy igazi zseni, hiszen hatéves kora ellenére és sérült gyermek létére nagyon okos, ravasz, manipulatív, és amúgy is röhög az egészen. A család meg... arról jobb nem is beszélni.... A pedagógus meg egy zseni, hogy egy hatéves gyerekkel nem bír el.

Mint Waldorf-szülő Kecskeméten készülj fel, ha a gyereked egy kicsit is problémás, ezt fogod kapni!

Mint minden nagy konfliktusnak, ennek a mostaninál is vannak előzményei. Az iskola 16 éves fennállása tele van különféle személyes ellentétekkel és az ezekből fakadó szakadásokkal. Most itt nem szeretnék belemenni a zaftosabb részletekbe arról, hogy ki kivel és kivel nem, illetve hogy ezek a személyi összefonódások révén hogyan változott dinamikusan az iskola és a fenntartó egyesület vezetősége. Elég sok kombinációt kipróbáltak, még olyan is volt, amikor az egyik tanár az intézmény vezetője volt, a másik pedig a fenntartó egyesület elnöke, de ez sem működött túl sokáig. 

A mi szempontunkból a négy évvel ezelőtti szakadás az érdekes, ahol egy hasonló belső ellentét miatt az óvoda kivált az intézményből és önálló életre kelt. Ez nem is amiatt érdekes, mert szakadt az intézmény, hanem amiatt, hogy itt volt egy kis machináció egy épület körül, amelynek megvásárlására készült a fenntartó egyesület. Az egyesületnek elővásárlási joga volt az épületre, de közbejött az akkori konfliktus,

így az egyesület akkori elnöke azt mondta, hogy az egyesület mégsem vásárolhatja meg az épületet, majd lemondott és megvette ő maga (vagy akik mögötte álltak).

Sajnos itt ismét elvesznek a pontos részletek, de valahogy így történt a dolog.

Egy alternatív iskolának az épület, ahol működhet, nagyon jelentős érték, főleg akkor, ha engedélyezve van arra, hogy oktatási intézmény működhessen benne, mert ezekre az épületekre nagyon szigorú szabályok vonatkoznak az egy gyermekre eső négyzetméterek száma, a különböző helyiségek megléte szempontjából és még sorolhatnám a követelményeket. Egy ilyen épület aranyat ér annak, aki alternatív óvodát vagy iskolát akar működtetni és nagy veszteség annak, akinek nincs ilyen épülete. 

A mi történetünk szempontjából ez azért fontos, mert a mostani konfliktus szereplői valamilyen szerepkörben mindnyájan átélték az akkori helyzetet és nyilván sokat okultak belőle, illetve nagyon is jól ismerik egymást. A sztori érdekessége az, hogy akkoriban

a történet főszereplői azonos oldalon harcoltak, a jelenlegi elnök akkor megvédte a pedagógusokat is,

illetve még olyan "tartozások" is kifizetésre kerültek egyes pedagógusok részére, amiket az akkor "lelépett" elnökség beígért, de nem teljesített. A későbbi bejegyzésekből ki fog derülni, hogy az akkor még békében lévő jelenlegi elnök és a pedagógusok viszonya hogyan fajult idáig...

Ez a cikk egy kicsit talán szárazra sikeredett, mert unalmas adminisztratív dolgokról szól. E nélkül viszont az egész vita nehezen érthető. Van itt egy apróság, amit teljesen tisztán kell látnunk.

pace: normal; word-spacing: 0px;">A Waldorf-iskolák esetében az intézmény vezetésének három lába van. Az iskola, azaz a pedagógusok, a fenntartó, aki a működés anyagi feltételeit biztosítja, illetve a szülői kollégium, ami a szülők érdekeit képviseli. Az állami iskolák esetében az intézmény az az iskola, a fenntartó az a KLIK, az önkormányzat, vagy az egyház (attól függ), a szülői kollégium pedig a szülői munkaközösségnek felel meg.

A Mihály Kertje Kecskeméti Waldorf Iskolának van egy Szervezeti és Működési Szabályzata, amelyet nyilván minden érdekelt fél irányadónak tekint. Szervezeti és Működési Szabályzata minden oktatási intézménynek van, ez olyan egy kicsit, mint egy országnak az alkotmány. Ez a dokumentum szabályozza, hogy mikor kinek mit kell vagy szabad megtennie.

Ez természetes. Ez a dokumentum egyébként nyilvánosan elérhető az iskola honlapján a "letöltések" menüpont alatt.

Mielőtt belemennék a részletekbe tisztázzuk, hogy a PK a Pedagógiai Kollégium rövidítése, amely a pedagógusok szervezete az iskolában. A pedagógiai konferencia pedig egy heti rendszerességű munkamegbeszélés, ahol a pedagógusok döntéseket hoznak.

Az érvényes Szervezeti és Működési Szabályzat 22. pontjában (51. oldal) a következő módon szabályozza az intézményvezető kinevezését:

"... A Waldorf kerettantervben "A Waldorf-iskolák szervezete és önigazgató rendszere" alatt szabályozza az iskolák önigazgató modelljét. Az önigazgatás elvéből fakadóan az Intézmény vezetőjét a PK javaslata alapján, a PK határozatlan idejű jogviszonnyal rendelkező tagjai közül a fenntartó nevezi ki. Az intézményvezető megbízását a PK javaslata alapján a fenntartó adja, a jogszabályi előírásoknak megfelelve, az oktatásért felelős miniszer egyetértésével. ..."

Azaz itt az van leírva, hogy az iskola vezetőjét a pedagógusoknak kell javasolniuk, a fenntartónak azt el KELL fogadnia, és ki KELL neveznie az iskola élére.

Az 52. oldalon

"...

Az intézményvezető visszahívása

Az intézményvezető visszahívható, ha

a) jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely az intézményvezetői jogviszonya fenntartását lehetetlenné teszi.

Az intézményvezető visszahívására a megfelelő vizsgálat lefolytatását követően a PK által kijelölt bizottság javaslata alapján a fenntartó jogosult.

..."

A pedagógusok elbocsátásának rendjét az SZMSZ a 48. és 49. oldalon szabályozza. Ezt nem idézném itt szó szerint, de a lényeg az, hogy a pedagógusok elbocsátásáról az intézmény vezetője dönt, aki maga is egy pedagógus.

És itt van az eb elhantolva. A fentieket elolvasva nyilvánvalóvá válik, hogy a fenntartónak - legyen az egyesület vagy alapítvány - gyakorlatilag csak formális jogköre van az intézményvezető kinevezésekor, hiszen a PK mondja meg neki, hogy kit nevezzen ki, vagy kinek a kinevezését vonja vissza. Tehát, amennyiben a pedagógusok összezárnak, gyakorlatilag azt tehetnek meg, amit nem szégyellnek, akár még TÖRVÉNYT IS SÉRTHETNEK! Sem a szülők, sem a fenntartó nem szólhat bele a dolgukba, maximum eltolhatják a biciklit.

Vekerdy Tamás írt egy könyvet "És most belülről ... álmok és lidércek" címmel. Ebben így fogalmaz:

"... Az iskola - az intézmény - vezetőjét a fenntartó nevezi ki. A magyar törvények szerint ehhez bekéri az intézmény dolgozóinak javaslatát, véleményét, de kinevezésében nem köteles ezt figyelembe venni, illetve ennek megfelelően eljárni. A vezető munkáltatója továbbra is a fenntartó. Az iskola többi munkavállalójának a munkáltatója a vezető ..."

Jól érzékelhető a különbség az SZMSZ és Vekerdy megfogalmazása között.

---

Félreértés ne essék, Vekerdy Tamásnak semmi köze ehhez az egészhez, ő nem döntőbíró és a szava nem törvény, ő csak leírt egy elvet. Ezért senki ne is keresse, ne próbálja ebbe az ügybe bevonni, mert igazából semmi köze hozzá. Senki sem kereste meg sem személyesen, sem levélben, sehogy sem. Személyes véleményét semmilyen módon nem juttatta el sem hozzánk, sem a másik félhez. Ha van is neki, megtartotta magának és ez így van rendjén.

---

Ezek szerint a könyve megírása óta egy kicsit megváltoztak az elvek, de ez az iciri-piciri különbség pont elegendő ahhoz, hogy a fenntartót megakadályozza bármiféle beavatkozásban.

Nem is véletlen, hogy a Magyar Waldorf Szövetség Névhasználati Testülete 2019 április 10-i határozatában 6 oldalon keresztül indokolja, hogy az intézményvezető leváltása és a pedagógusok elbocsátása mennyire sértette a Waldorf alapelveit, ezzel szemben a pedagógusok által elkövetett cselekményeket egyszerűen nem volt hajlandó megvizsgálni! A Szövetség érdeke azt diktálja, hogy mindenáron fenntartsa a jelenlegi állapotot, hiszen ez jelenti a pedagógusok korlátlan hatalmának alapját az ország összes Waldorf-iskolájában, amit csak az SZMSZ megszegésével lehet megtörni!

Persze, hiszen gyakorlatilag ez az SZMSZ-be belecsempészett kis módosítás biztosítja az iskolán belül a pedagógusok hatalmának zavartalan gyakorlását. Ez okozza azt, hogy egy a pedagógusok, a fenntartó és a szülők közötti konfliktus esetén a fenntartó inkább feladja és elmegy, mert ha ragaszkodik az SZMSZ betartásához, akkor gyakorlatilag semmit sem tehet a tanárok ellen, ők viszont ezer és egy módon tudják lehetetlenné tenni a fenntartó életét.

 És ezt a pedagógusok saját jól felfogott érdekükben meg is teszik. És talán nincs is ezzel baj mindaddig, amíg a pedagógusok vérszemet nem kapnak. De ha elszalad velük a ló, akkor jelen állapot szerint nincs orvosság, akinek nem tetszik, mehet amerre lát.

Ne gondolja senki, hogy a mi esetünk egyedi eset. Számtalan hasonló konfliktusról lehet hallani különféle Waldorf-iskolákból, de ezeknek eddig mindig ugyanaz volt a végkimenetele. A fenntartó feladta és vagy elment, vagy kiszakított egy darabot az iskolából és alapított egy újat.

Persze melyik szülő az, aki az SZMSZ-t kezdi nyálazgatni, amikor beíratja az iskolába a gyerekét. Melyik az, amelyik azt nézi, hogy vajon milyen konfliktusok vannak a Waldorf-iskolák egyes lábai (a tanárok, a fenntartó és a szülők) között. Az érdekli, hogy milyen a tanár, aki a gyerekét tanítja majd. Ha a tanár mézes-mázos hangon édesgeti a szülőket, vagy alpári stílusban egyoldalúan sarazza a fenntartót vagy a szülők egy csoportját, akkor a szülő nem tehet mást, mint elhiszi az egyoldalú féligazságokat - netalán a hazugságokat - és beáll a pedagógus mögé. Esetleg, ha elege lesz az egészből, akkor elmenekül...

Én egyértelműen a Vekerdy-féle vonalat tartom jónak és követendőnek, és a fenntartó is e szerint járt el annak ellenére, hogy ez nem törvény.

Tavaly egy olyan pedagógus hagyta el az iskolát, aki nagyon szimpatikus volt nekünk. Az ok, ami miatt el kellett hagynia az iskolát már nem ennyire felemelő. A hölgynek van egy nevelt lánya, aki roma származású, nagy szeretetben neveli a család. Egy napon a lányt lecigányozta az egyik osztálytársa. Ez persze nem szép dolog, de gyerekek között előfordulhatnak ilyen esetek. A fontos persze az az, hogy a pedagógus hogyan kezeli az esetet, és itt van az igazán komoly probléma.

Az osztálytanító azzal intézte el az esetet, hogy a lány szokja meg az ilyen reakciókat, mert majd a való életben is ezt fogja kapni. Ez volt az a pillanat, amikor a pedagógus úgy döntött, hogy nemcsak az iskolát hagyja itt, hanem még a várost is.

Mivel nem voltam személyesen érintve a dologban, előfordulhat, hogy nem teljesen pontosan írtam le az esetet, de a lényeg nagyjából ez volt. A pedagógusi reakció még egy állami iskolában is kiverné a biztosítékot, nemhogy egy WALDORF-iskolában. De azt tényleg elmondhatjuk, hogy a Waldorf az életre nevel...legalábbis a kecskeméti Waldorf iskolában mindenképpen...!

Csak egy szülő vagyok. Igazából nem is érdekel más, minthogy a gyermekeim nyugodt és békés környezetben tanulhassanak kiváló tanároktól. Eredetileg a Waldorf név engem nem motivált, inkább az, hogy a puszta ismeretádatás mellett a készségeket és képességeket is fejleszti az iskola, például az eurithmia révén. A másik vonzó dolog az volt, hogy a gyerekek békés és barátságos környezetben tanulhatnak, távol a város zajától. Fára mászhatnak, saralhatnak is, ha úgy tartja kedvük, van iskolai macska, akit simogatni lehet, szóval olyan dolgokkal foglalkozhatnak a szünetekben is, amit egy állami iskola nem ad meg a számukra.

Már régóta lehetett hallani negatív véleményeket az iskoláról - még a családon belül is - de úgy gondoltam, hogy a hátrányokkal képesek leszünk megbírkózni, miközben élvezzük az alternatív lét előnyeit.

Tehát az egész nem kezdődött rosszul, aztán egyszerre csak a magyarországi Waldorf-iskolák eddigi leggyilkosabb szakadásának kellős közepében találtuk magunkat.

Noha a Waldorf-iskolák egyik jellemzője, hogy a szülőknek sokkal nagyobb szerepet kell vállalniuk az iskola életében, ez nem is volt probléma a számunkra. Mivel jó helyen éreztük a gyerekeket, szívesen vettünk részt az iskola életében. Ez a közös munka természetesen egyre közelebb hozott minket a szülők és a tanárok közösségéhez. És ezáltal szépen lassan egyre többet és többet tudtunk meg az iskola sötét oldaláról is. A hosszú évek óta tartó személyes összefonódásokról és konfliktusokról, a 3-4 évente bekövetkező szakadásokról, a különféle pénzügyi és jogi visszaélésekről, illetve a Magyar Waldorf Szövetség elfogult és egyértelműen tanárpárti hozzáállásáról.

Később az is kiderült a számomra, hogy a mi esetünk egyáltalán nem egyedi eset, az ország számos másik Waldorf-iskolájában is vannak hasonló ellentétek, amelyek aztán így vagy úgy megoldódnak, de leginkább úgy, hogy a fenntartó haját tépve és fejvesztve menekül el és megfogadja, hogy soha többé semmilyen közösségi szerepet sem fog vállalni semmilyen iskolában.

Mint szülő, eljutottam odáig, hogy ha ezt jelenti a Waldorf-pedagógia, akkor köszönöm szépen, én abból nem kérek.

Ahogy egyre több mindent tudtam meg az iskola hétköznapjairól és hátteréről, úgy ment el egyre jobban a kedvem az egésztől. Sajnos leginkább az derült ki a számomra, hogy a tanárokkal olyan szinten szaladt el a ló, ami már a sokat edzett embereknek is csípi a szemét. Azok számára, akik nem láttak be a színfalak mögé, ez nem feltétlenül volt látható, de a mi számunkra egyre egyértelműbbekké váltak a visszaélések, amelyek részletei majd a továbbiakban lesznek olvashatók....