Tavaly egy olyan pedagógus hagyta el az iskolát, aki nagyon szimpatikus volt nekünk. Az ok, ami miatt el kellett hagynia az iskolát már nem ennyire felemelő. A hölgynek van egy nevelt lánya, aki roma származású, nagy szeretetben neveli a család. Egy napon a lányt lecigányozta az egyik osztálytársa. Ez persze nem szép dolog, de gyerekek között előfordulhatnak ilyen esetek. A fontos persze az az, hogy a pedagógus hogyan kezeli az esetet, és itt van az igazán komoly probléma.

Az osztálytanító azzal intézte el az esetet, hogy a lány szokja meg az ilyen reakciókat, mert majd a való életben is ezt fogja kapni. Ez volt az a pillanat, amikor a pedagógus úgy döntött, hogy nemcsak az iskolát hagyja itt, hanem még a várost is.

Mivel nem voltam személyesen érintve a dologban, előfordulhat, hogy nem teljesen pontosan írtam le az esetet, de a lényeg nagyjából ez volt. A pedagógusi reakció még egy állami iskolában is kiverné a biztosítékot, nemhogy egy WALDORF-iskolában. De azt tényleg elmondhatjuk, hogy a Waldorf az életre nevel...legalábbis a kecskeméti Waldorf iskolában mindenképpen...!