Az előző bejegyzésben említett eset elérte az Egyenlő Bánásmód Hatóság ingerküszöbét is, amely elmarasztalta az iskolát az üggyel kapcsolatban. Felemelő érzés ilyen iskolába járatni a gyereket. A dokumentum egyébként nyilvánosan elérhető a hatóság weboldalán:
https://www.egyenlobanasmod.hu/hu/jogeset/ebh352018
Akkor most következzen néhány szemelvény a hatóság határozatából. Mellesleg jegyzem meg, hogy egy 6 éves, első osztályos gyermekről van szó. Az eleje még egészen konszolidált:
Ez még rendben van. De nézzük tovább:
Jó, még talán ez is rendben van. Elfogadom, hogy a családi problémákat megsínylik a gyerekek és tulajdonképpen mindenkinek az lenne az érdeke, hogy a családi viszonyok rendeződjenek.
Tessék? Az addig rendben van, hogy a Waldorf iskolákban nem veszik jó néven, ha a gyerek elektronikus eszközöket használ (bár ezt manapság már komoly kihívás elkerülni), de ez a minősítés azért durva a pedagógus részéről.
Aha, zsaroljuk meg a szülőket, majd akkor kibékülnek? Ahhoz pedig mi köze egy iskolának, hogy a szülő milyen módszerekkel kezelteti a gyermeke betegségét? Arról még nem hallottak, hogy ha egy szülő megtagadja az orvos által előírt kezelést, akkor minden felelősséget rá hárít az állam és akár börtönbe is kerülhet?
A megalázó hangnemhez pedig nem tudok mit hozzáfűzni, ezt mi is tapasztaltuk nap, mint nap az osztályok levelezési listáin és a közösségi médiában is.
Jaj, de szép!
És akkor jöjjön a tökéletes szellemi idea megvalósulása:
Látszik, hogy a Waldorf-pedagógusok verseket írnak a gyerekeknek az évvégi bizonyítványhoz.
Ezután jön egy részletes elemzés arról, hogy megkérték a szülőket, hogy ne maradjon a gyermek napköziben, természetesen a saját érdekében!
(Bocs a helyesírási hibáért, ez sajnos így van fent a neten is)
No comment
No comment
No comment
Mekkora kamu! Hiszen ehhez senki sem ért, azt mondanak a pedagógusok, amit csak akarnak! És ezt a hatóság még hosszan sorolja az indoklásban, de végig az intézmény SZMSZ-ére hivatkozik.
A gyermeket a tanóráról több alkalommal kivitték
Itt ismét jön egy hosszabb értekezés arról, hogy gyermek vizsgálatakor adott szakértői vélemény szerint mit kellett volna tennie a pedagógusnak, és mit nem tett meg.
Ezek szerint az osztálytanító még azt sem volt képes vagy hajlandó követni, amit leírtak neki előre...
Mivel a gyermeket közben a szülei kiíratták az iskolából, így a történet okafogyottá vált.
Igazából még lehetne folytatni a történet ismertetését, és hangsúlyozom, hogy van jónéhány pont a dokumentumban, amelynél az iskolának adott igazat a hatóság, azonban a fenti sorok - és egyben maga a dokumentum is - igazolja, hogy az iskolában nem úgy mentek a dolgok, ahogy kellene.
Az alábbi megjegyzést viszont az EBH részéről érzem problémásnak, még akkor is, ha egyébként az törvényes:
Végül is Magyarországon élünk, miért csodálkozzunk...
